2016. május 25., szerda
(siess haza)
akkor is ha még nem hozzám jössz
ha még nem dúdolhatok az ágyad fölött
siess haza mert féltelek
mert a szél téged nem szeret
hiába fest naplementét az arcodra
siess mert hiányodtól zsong a szoba
és visszhangzik benne a szuszogásod
az üres térnek is hiányzol látod
siess mert mindjárt hideg lesz a kakaód
mert már felráztam neked a takarót
siess mert kihűl a zuhanyzó a párna
kővé váltam a küszöbön a kulcszörgésed várva
siess haza mert félek a házban
a dörmögésed nélkül a szürkületbe zártan
siess hozzám mert megfázol édes
az asztalon búsul utánad a rétes
siess mert bőrömön az illatod fakul
minden sarokban a nélküled lapul
siess haza rég hallottam a hangod
a falak rezonálnak ahogy meséled a napod
siess haza mert felszárad az élet
hiányzol a számon maradt barackíznek
siess haza hozzám mert hiányzol nagyon
csilingel a zár és pókunk kacag a falon
2016. május 4., szerda
január
majd azt veszed észre
hogy tizenhat éves vagy
és antidepresszánsokat szedsz -
kávét fehér csokit öleléseket
de nem segít mert holnap
ugyanúgy tél lesz
majd azt veszed észre
hogy tizenhat éves vagy
és ülsz egy buszon egy
idegen városból hazafelé
és hirtelen nem tudod mit keresel ott
de valamiért haza sem akarsz menni
majd azt veszed észre
hogy tizenhat éves vagy
és semmit sem tudsz a világról
de belevágsz mint
húsodba a sok történet
belevágsz hiszen ennél már
rosszabb dolgok is történtek
majd azt veszed észre
hogy rengeteg időd van
csak még nem találtad meg -
ne félj már jön féreglyukakon
utazik és álmodik éppen -
és mégsincs mire pazarolnod
majd azt veszed észre
hogy nem akarod őt
közben meg ő a mindened
hogy szereted ahogyan
sosem szabadna szeretned
majd azt veszed észre
hogy tizenhat vagy és repülnél
de őt nem engeded
félted de megnémul
ha magadhoz bilincseled
majd azt veszed észre
hogy ketrecbe zártad -
magadat őt a történeted
húsodba mar de így a helyes
hiszen felnőtt mondod
elengeded
majd azt veszed észre
hogy ki tudja tizenhat vagy-e még
de hátha visszajön reméled
és kergeted magad előtt azt a sok évet
(hülye hiszen végig melletted volt)
csak levegőt vett és te
szökevénynek vélted
majd azt veszed észre
hogy megint tizenhat vagy
és ezt már nem rontod el
hogy otthon érzed magad
a hiányában reggel
és tizenhat vagy megint
és úgy érzed élsz
és vigyázol a szárnyaira
ha a háta mögé lépsz
egy idegenekkel zsúfolt buszon
ami idegen városból visz
egy idegen másodpercbe
eszedbe jut mennyire szerelmes vagy
ebbe az idegenbe
és eszedbe jut mennyire tudod
ezt az idegent szeretni
meg hogy már nem is olyan
idegen tizenhatnak lenni
hogy tizenhat éves vagy
és antidepresszánsokat szedsz -
kávét fehér csokit öleléseket
de nem segít mert holnap
ugyanúgy tél lesz
majd azt veszed észre
hogy tizenhat éves vagy
és ülsz egy buszon egy
idegen városból hazafelé
és hirtelen nem tudod mit keresel ott
de valamiért haza sem akarsz menni
majd azt veszed észre
hogy tizenhat éves vagy
és semmit sem tudsz a világról
de belevágsz mint
húsodba a sok történet
belevágsz hiszen ennél már
rosszabb dolgok is történtek
majd azt veszed észre
hogy rengeteg időd van
csak még nem találtad meg -
ne félj már jön féreglyukakon
utazik és álmodik éppen -
és mégsincs mire pazarolnod
majd azt veszed észre
hogy nem akarod őt
közben meg ő a mindened
hogy szereted ahogyan
sosem szabadna szeretned
majd azt veszed észre
hogy tizenhat vagy és repülnél
de őt nem engeded
félted de megnémul
ha magadhoz bilincseled
majd azt veszed észre
hogy ketrecbe zártad -
magadat őt a történeted
húsodba mar de így a helyes
hiszen felnőtt mondod
elengeded
majd azt veszed észre
hogy ki tudja tizenhat vagy-e még
de hátha visszajön reméled
és kergeted magad előtt azt a sok évet
(hülye hiszen végig melletted volt)
csak levegőt vett és te
szökevénynek vélted
majd azt veszed észre
hogy megint tizenhat vagy
és ezt már nem rontod el
hogy otthon érzed magad
a hiányában reggel
és tizenhat vagy megint
és úgy érzed élsz
és vigyázol a szárnyaira
ha a háta mögé lépsz
egy idegenekkel zsúfolt buszon
ami idegen városból visz
egy idegen másodpercbe
eszedbe jut mennyire szerelmes vagy
ebbe az idegenbe
és eszedbe jut mennyire tudod
ezt az idegent szeretni
meg hogy már nem is olyan
idegen tizenhatnak lenni
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)