2016. május 25., szerda

(siess haza)


akkor is ha még nem hozzám jössz
ha még nem dúdolhatok az ágyad fölött

siess haza mert féltelek
mert a szél téged nem szeret

hiába fest naplementét az arcodra
siess mert hiányodtól zsong a szoba

és visszhangzik benne a szuszogásod
az üres térnek is hiányzol látod

siess mert mindjárt hideg lesz a kakaód
mert már felráztam neked a takarót

siess mert kihűl a zuhanyzó a párna
kővé váltam a küszöbön a kulcszörgésed várva

siess haza mert félek a házban
a dörmögésed nélkül a szürkületbe zártan

siess hozzám mert megfázol édes
az asztalon búsul utánad a rétes

siess mert bőrömön az illatod fakul
minden sarokban a nélküled lapul

siess haza rég hallottam a hangod
a falak rezonálnak ahogy meséled a napod

siess haza mert felszárad az élet
hiányzol a számon maradt barackíznek

siess haza hozzám mert hiányzol nagyon
csilingel a zár és pókunk kacag a falon

2016. május 4., szerda

január

majd azt veszed észre
hogy tizenhat éves vagy
és antidepresszánsokat szedsz -
kávét fehér csokit öleléseket
de nem segít mert holnap
ugyanúgy tél lesz

majd azt veszed észre
hogy tizenhat éves vagy
és ülsz egy buszon egy
idegen városból hazafelé
és hirtelen nem tudod mit keresel ott
de valamiért haza sem akarsz menni

majd azt veszed észre
hogy tizenhat éves vagy
és semmit sem tudsz a világról
de belevágsz mint
húsodba a sok történet
belevágsz hiszen ennél már
rosszabb dolgok is történtek

majd azt veszed észre
hogy rengeteg időd van
csak még nem találtad meg -
ne félj már jön féreglyukakon
utazik és álmodik éppen -
és mégsincs mire pazarolnod

majd azt veszed észre
hogy nem akarod őt
közben meg ő a mindened
hogy szereted ahogyan
sosem szabadna szeretned

majd azt veszed észre
hogy tizenhat vagy és repülnél
de őt nem engeded
félted de megnémul
ha magadhoz bilincseled

majd azt veszed észre
hogy ketrecbe zártad -
magadat őt a történeted
húsodba mar de így a helyes
hiszen felnőtt mondod
elengeded

majd azt veszed észre
hogy ki tudja tizenhat vagy-e még
de hátha visszajön reméled
és kergeted magad előtt azt a sok évet
(hülye hiszen végig melletted volt)
csak levegőt vett és te
szökevénynek vélted

majd azt veszed észre
hogy megint tizenhat vagy
és ezt már nem rontod el
hogy otthon érzed magad
a hiányában reggel
és tizenhat vagy megint
és úgy érzed élsz
és vigyázol a szárnyaira
ha a háta mögé lépsz

egy idegenekkel zsúfolt buszon
ami idegen városból visz
egy idegen másodpercbe
eszedbe jut mennyire szerelmes vagy
ebbe az idegenbe

és eszedbe jut mennyire tudod
ezt az idegent szeretni
meg hogy már nem is olyan
idegen tizenhatnak lenni