véletlenül találtam rólad egy
kétezer-tizenhármas képet,
akkor még nem voltam neked, tudod.
te jó ég, hány fiú állt körülütted?
meg sem tudtam számolni. ami
azt illeti, nem is mertem. és valami
irigy, idegen nosztalgia kapott el,
mikor arra gondoltam:
barátok.
azt hiszem, a régi szép időknek
most lett vége, már csak
te maradtál, ki egyetemre
ment, ki angliába, te meg
te meg azt mondtad nevetve, majd
bérlünk lakást, én fősulira
járok, te ott dolgozol tovább, és
hazavársz majd minden este. a
főváros zaja az ajtón kívül marad.
már csak te maradtál, és azt
mondtad, rajtam kívül nem tart
semmi sem itt - mint az
elfújt pitypang, szétszéledt
a banda.
már csak mi maradtunk, neked
véget érnek a régi szép idők, nekem
most kezdődnek. nincs semmi baj,
megtanuljuk észrevenni, hogy futnak az évek.
