Kicsit megkésve
adok hírt arról, hogy még februárban (egy-két nappal a leadási határidő előtt)
jelentkeztem az Írók Alapítványa által szervezett 41.
Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Pályázatra, próza és vers kategóriában.
Bevallom, nem bíztam túlzottan a sikerben - elvégre először próbálkoztam ilyen nagyszabású pályázattal, ezért is ért nagy meglepetésként,
hogy március közepén meghívóm érkezett a pályázat irodalmi táborába, amelyen az
idén beérkezett 240 pályaműből kiválogatott legjobb 56 írás szerzője vehetett részt
– én vers kategóriában kaptam meghívást.
Hamarosan megküldték a programot és Sárvár térképét, hiszen már csak egy
hét választott el az indulástól – április harmadikától. Azt, hogy a
versenyre tényleg egész Kárpát-medencéből pályáztak, rögtön bizonyította,
hogy csak a szobánkba, a tizenkettesbe három országból érkeztünk: Dóri Szentendréről,
Eszti Párciumból és én Felvidékről.
 |
Én és a Nádasdy-vár, aminek a termeiben majd a műhelymunkák folynak.
Itt még nem is sejtettem, mi vár rám. :D |
 |
| A hotel, ahol laktunk - a kék felirat alatti, balkonos szoba volt a miénk. |
Az első napon egyetlen programpontunk volt: egy bemutatkozóest, ahol
megtudhattuk, ki honnan érkezett, mi az, ami érdekli és milyen kategóriában kapott
meghívást, valamint megismerhettük a zsűritagokat és a másnap kezdődő
műhelymunkák lefolyását is. Kaptunk egy füzetet is, ami tulajdonképpen gyűjtés
a verssel pályázók műveiből (mindenkitől 2-3 verset válogattak bele, sajnos a
próza kategóriában nem volt lehetőség egy ilyen füzetre a novellák hossza
miatt).
 |
Ilyen szép, igényes gyűjtést kaptunk - benne két versem, a Bűntudat
és A tizennegyedik hónap. |
A java csak ezután következett -
a “nem hivatalos” ismerkedőest, ami annyit tesz, hogy szinte az egész
tábor egy sárvári bárban, a Pálmában tartott késő éjjelig tartó eszmecserét
irodalomról és mindenről, ami hozzá tartozik – vagy kevésbé. Nagyon
megkedveltem a társaságot, mindenki hihetetlenül kedves, segítőkész és őszinte
volt, annyira tetszett, hogy bárkivel pillanatok alatt megtalálhattam a közös
témát: egy verset, könyvet, zenét, borfajtát… :D Azt hiszem, nagyon sok új
barátra találtam már az első estén, kár, hogy nem maradhattam kint sokáig a
kiújult köhögésem miatt, na meg mert nem akartam holtfáradtan érkezni a másnap
kezdődő műhelymunkára.
 |
Mielőtt elkezdődtek a műhelymunkák, megtörtént a tábor hivatalos
megnyitója a Várkertben. |
A workshopok a Nádasdy-vár termeiben termeiben zajlottak a
következőképpen: mindegyikünknek fel kellett olvasnia pár versét (arról, hogy
milyen sorrendben következünk egymás után, magunk dönthettünk), amit ő
választott ki a pályaművei közül, vagy a zsűri indítványozta bizonyos verse
felolvasását. (A vers kategória zsűritagjai Kemény István, dr. Vörös István és
Papp Márió voltak, a zsűrielnök pedig nem más, mint Mezey Katalin költőnő.)
Miután
felolvastunk, a zsűri tagonként véleményt mondott, sőt, mi is hozzászólhattunk
egymás írásaihoz – így mindenkire jutott legalább 15-30 perc. Rettentően izgultam, mert most olvastam fel saját verset életemben
először, de megérte: kaptam dicséretet is, ami megerősített abban, hogy eddig
jó úton haladtam, és kaptam egy nagyon erős, építő kritikát, ami megmutatta,
merre induljak tovább ezen az úton. Olyan dolgokra világítottak rá a
verseimben, amiket eddig még én sem láttam, na. :D
 |
| Ebben a teremben zajlottak a vers kategória műhelymunkái |
Az előző este kapott füzet nagyon jól jött, mert bár nagyon jó hallgatni,
ahogy valaki felolvassa a saját versét, mégiscsak ad hozzá valamit, hogy közben
a kezemben tarthatom, és láthatom benne magam is a nyelv játékait, elrejtett
szépségeit. Igaz, a nap végére eléggé fárasztóvá vált a sok értékelést
végighallgatni (kétóránként tartottunk szünetet), pedig nagyon tanulságos volt.
Ebédszünetben Coldrexet hajkurásztam a városban, nem csoda hát, hogy este már
csak a folyosón ülve bírtunk beszélgetni – de azt hajnali egyig. :D
 |
Kilátás a szobánkból naplementére, meg az étteremre, ahová ebédelni
és vacsorázni jártunk. |
A hab a tortán azonban a csütörtök volt, a délelőtt műhelymunkával telt,
délután érdekes idegenvezetéssel jártuk körbe a Nádasdy vár termeit, öt órától pedig
kezdődött a díjkiosztó ünnepség és irodalmi gála a Tinódi Gimnázium
dísztermében, aminek keretén belül felolvastuk azt a versünket (próza esetén
egy részletet az adott műből), amit a zsűri a legérdemesebbnek talált arra,
hogy szerepeljen a műsorban – az én esetemben A tizennegyedik hónap című versemet.
 |
Minimális ízelítő a vár termeiből. CSodaszépek,
érdemes ellátogatni oda, ha arra jártok! |
 |
| A gimnázium díszterme - itt volt a gálaműsor és a díjkiosztó. |
 |
| Versem várja a felolvasását. :D |
Mondanom sem kell, mennyire
remegtek a kezeim, mikor szólítottak, de annyira jó érzés volt hallani a
közönség tapsát, miután felolvastam, hallani, hogy tetszett nekik! Díjazott
ugyan nem lettem, de ez nem vette el a kedvemet, hiszen annyi új barátom
sikerének örülhettem, például Dóri szobatársam közönségdíjas lett (a
műhelymunkák végén minden
kategória pályázói szavazhattak arra, melyikük írása tetszett nekik a legjobban),
sokan kaptak dicséretet vagy díjat, akikkel megismerkedtem a három nap során.
 |
| A névsor első fele. Mi lehettünk a szerencsések, akik először felolvastak. :D |
 |
| Pár kép a felolvasásról |
Vacsora után már nem maradt más, mint ünnepelni, és kihasználni, hogy még
itt vagyunk – volt itt minden: slam poetry a Várkertben (bár erről csak
hallásból értesültem, mikor csütörtök este próbáltuk, csak zenehallgatás és
sztorizgatás lett belőle), bejártuk a várost, egymás szobáiban ücsörögtünk a
hotelben, persze a Pálma sem maradhatott ki, és a rengeteg új ötletünk megosztása,
megbeszélése sem hajnali kettő körül kivilágított tereken, vagy a bár ajtaja
előtt ülve a járdán.
 |
| A vár este, a Várkertből fotózva. |
Fekete vagy fehér véleményt mégsem tudnék mondani: jól is éreztem magam,
meg nem is. A rossz részéről a honvágy tehet (már hogyne hiányozna, akihez a
verseimet írom), az első nap végére összeszedett vagy kiújult betegség, meg a
rossz szokásom – az introvertált emberek állandó, és ez esetben teljesen
alaptalan odanemillőség-érzete. A jó részét pedig erősíti mindaz, amit már
feljebb leírtam – meg az a rengeteg ötlet, ami már sorakozik a feldolgozás
felé. J
Köszönöm ezt a csodás élményt és lehetőséget a szervezőknek, és persze a
társaságnak, aminek a tagja lehettem!
 |
| Zárásul a két Dóri, meg egy sárvári cica. |
Ebben a cikkben található egy videó az egész gálaműsorról:
http://sarvarikum.hu/diakirok-diakkoltok-a-41-irodalmi-alkototabor-galajarol/
Itt pedig két képgaléria:
https://www.facebook.com/pg/sarvarikum/photos/?tab=album&album_id=10155542947817634
https://photos.google.com/share/AF1QipPhrr-uj_HtjF07dtO4gyDrUyU6C3eBI1t1U9d0M9cJ41kY4n3ovwiK4Nz5nLqWWA?key=cExXdXc1WjA4SW9GSHZ3Vk5wVEJSQzhBRXc4NURn
A díjazottak listája és a Litera portál cikkje a táborról:
http://www.litera.hu/hirek/kiosztottak-a-2018-as-sarvari-irotabor-dijait
http://www.sarvaritinodi.hu/hu/gremiumok/diakirok.html?article_id=1615
