Arról, hogy milyen jótékony lehet a nyelvi korlát a gyerekkor lépcsőházában

tíz éves lehettem, ő kicsivel több talán,

a fenyőágak árnyékai bekalimpáltak

a rácsos ablakon.

én elestem biciklivel, ő fogócskázott,

ráesett az üvegajtóra, vissza kellett varrni a bordáit.

magyar volt. egész este beszélgettünk

(kialudtuk magunkat az operációk alatt délután),

csak egyetlen szavát nem értettem:

mikor azt mesélte, hogy a nagyanyja azt mondta

neki, éjjel nem szabad kinézni

a kórház ablakán, mert jönnek a mŕtvolák.

nem értettem, csak a szóból áradó feszültséget.

mit mondtál? hát a mŕtvolák,

nagymama mondta, nem szabad kinézni,

ismételte, aztán elaludt.

lassan tíz év telt el azóta.

ma is rohanok a villanykapcsolótól az ágyamig.

ma is alakokat látok megébredve,

ma sem tudom, mennyire legyek hálás,

amiért akkor nem értettem,

hogy a lány holttestekről beszél.