Dagerrotípia

(egy pillanatkép a tegnapból)

már távolodsz, de még
kontrasztban látom
ahogy futnak utánad
a lépteid

meg azt a kis mosolyt is
amit nekem dobtál
hanyagul a levegőben
csüngeni

egy megfakult másodperc
is elég nekem
hogy napokra rád láncolja
a szemem

talán mondhatnál pár
őrültséget
és elszállnának közben
az évek

vagy talán csendben maradhatnál
végig
amíg felkúszunk a negatív
égig

egyszer köszöntél is, mintha
ott sem lennék
csak egy ismétlődő, idegen
emlék

ha rebben az árnyék, még
téged kereslek
pedig egyedül hagytak már
rég a fények

tudod semmi sem történt úgy
ahogy vártam
beléd szerettem aztán
továbbálltam

egyszer bent felejthetnél egy
örökkében
pár összegyűrt, megsárgult
fényképen

fiókod sarkában évekig
várnálak
addig csak sugárként
surranok utánad

(P)esti mese

lehet, hogy az életed
nem is kíváncsi rád
hanem éli csendben a sajátját
valahol messze délen
a sarkvidéken, ahol
nem talál rá a valóság

a harmadikon egy poros bérlakásban
egy idegen álmodik egy olyanról, mint
ami nekünk van, de filmbe mégsem illik
csak próbálgatjuk egymás szárnyát

valahol messze délen egy jegesmedve
látta már a Sarkcsillagot, de mi
még nem tudjuk, hogy hol a határ,
addig jó lesz míg mosolyunk szabadon száll

volt egyszer egy este, mikor
rám sem néztél, pedig
utánunk hajolt az utcai lámpa
és sehogy sem akartak elrepülni a
szkafanderbe bújtatott gondolatok

mert te vagy az oxigén, de
a metángáz is
több jár nekünk, nem csak
egy tétova fázis
ahogy elpirultam, hogyha meglátta más
ahogy feléd botorkált egy-két pillantás

valahol messze egy észak arra vár
hogy bekopogtasson egy kis sarki fény
és talán jöhetne vele bőröndbe zárva
egy apró darab vonzó, távoli dél

volt egyszer egy véletlen, mikor
megláttalak, és azt hittem, hogy
vagy valaki
azóta rólad dalol alattam a járda és a
nyári viharok hópelyhei

azóta sosem tudom, hogy
mi a helyzet, mert már
kinevettek a macskakövek, meg
a féknyomok a kanyarban, amelyben
befordulsz, hogy újra ne láss

volt egyszer egy lány, aki
azt hitte, hogy beléd esett
aki ha lát, megszokásból utánad
bámul, és nem talál rá a képzelet


(egy kis slam poetry ☺)