lehet, hogy az életed
nem is kíváncsi rád
hanem éli csendben a sajátját
valahol messze délen
a sarkvidéken, ahol
nem talál rá a valóság
a harmadikon egy poros bérlakásban
egy idegen álmodik egy olyanról, mint
ami nekünk van, de filmbe mégsem illik
csak próbálgatjuk egymás szárnyát
valahol messze délen egy jegesmedve
látta már a Sarkcsillagot, de mi
még nem tudjuk, hogy hol a határ,
addig jó lesz míg mosolyunk szabadon száll
volt egyszer egy este, mikor
rám sem néztél, pedig
utánunk hajolt az utcai lámpa
és sehogy sem akartak elrepülni a
szkafanderbe bújtatott gondolatok
mert te vagy az oxigén, de
a metángáz is
több jár nekünk, nem csak
egy tétova fázis
ahogy elpirultam, hogyha meglátta más
ahogy feléd botorkált egy-két pillantás
valahol messze egy észak arra vár
hogy bekopogtasson egy kis sarki fény
és talán jöhetne vele bőröndbe zárva
egy apró darab vonzó, távoli dél
volt egyszer egy véletlen, mikor
megláttalak, és azt hittem, hogy
vagy valaki
azóta rólad dalol alattam a járda és a
nyári viharok hópelyhei
azóta sosem tudom, hogy
mi a helyzet, mert már
kinevettek a macskakövek, meg
a féknyomok a kanyarban, amelyben
befordulsz, hogy újra ne láss
volt egyszer egy lány, aki
azt hitte, hogy beléd esett
aki ha lát, megszokásból utánad
bámul, és nem talál rá a képzelet
(egy kis slam poetry ☺)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése