Dagerrotípia

(egy pillanatkép a tegnapból)

már távolodsz, de még
kontrasztban látom
ahogy futnak utánad
a lépteid

meg azt a kis mosolyt is
amit nekem dobtál
hanyagul a levegőben
csüngeni

egy megfakult másodperc
is elég nekem
hogy napokra rád láncolja
a szemem

talán mondhatnál pár
őrültséget
és elszállnának közben
az évek

vagy talán csendben maradhatnál
végig
amíg felkúszunk a negatív
égig

egyszer köszöntél is, mintha
ott sem lennék
csak egy ismétlődő, idegen
emlék

ha rebben az árnyék, még
téged kereslek
pedig egyedül hagytak már
rég a fények

tudod semmi sem történt úgy
ahogy vártam
beléd szerettem aztán
továbbálltam

egyszer bent felejthetnél egy
örökkében
pár összegyűrt, megsárgult
fényképen

fiókod sarkában évekig
várnálak
addig csak sugárként
surranok utánad