Regösének

senki földje senki háza
halott lányok balladája
ébressz bennem futótüzet
halálunkat eméssze meg

ember vagy, lidérc vagy
rőt tudás, bomlott agy
add nekem, kit megszereztél
eloroztál, felkerestél

vágyakoznál, megszeretnél
vigyáznál rám, földbe vetnél
virágomat letéphetnéd
rekeszizmodba préselnéd

fű között fejem felütném
lábad nyomát dicsérhetném
s míg életeddel tékozolnál
álmaidat én vigyáznám

jön a vihar nem visz lábam
ölelj engem árnyékában
fűzd karjaid szorosabbra
ránts magaddal biztonságba

útnak indulsz, megfeneklek
megérintesz, nem engedlek
fűzfa lombja simogasson
ha elmennél, hozzám hajtson

elkószálnál, rám találnál
gyökerek közt megágyaznál
s néznék reggel ágak, bokrok
ki sírt éjjel könnyharmatot

téged gondol minden éjfél
sötétebb az alvadt vérnél
álmok között forgolódom
szeplőidet összefonom

szeretnélek, megszeretnél
hamvak alatt megkeresnél
s esküdnék a csillag-égre
magammal rántlak a mélybe

senki háza senki földje
halott lányok szemfedője
borulj rá a parazsamra
szerettelek élve-halva.