Aritmia

azt mondtad néha egyet dobbant kettő helyett
közben babráltam a karodon az erezetet
és nyugtattál hogy semmi baj már kinőtted
mint én a rendszerességemet
- mert nekem úgy dobban ahogy a kedve tartja vagy a tiéd

csak ültünk a padon egymásnak dőlve
az illatod lopózott bele a bőrömbe
és éreztem ahogy a sok bordád énekel
összhangban emelkedik az enyémmel
- és nyugodt apályként süllyed lefelé

és sejlett hogy milyen biztonságos vagy
hogy nálad sosem csúszna be egy szkoliózis
hogy olyan tökéletesen működsz
miközben bennem minden összeomlik
- pedig próbáltam magamban rendet tartani a kedvedért

és ahogy tartottál a mellkasodba szerettem volna bújni
hogy végre valami szilárdan tartson
hogy a csontjaid börtöne vigyázzon rám is
de csak a nyakad hajlatába rejthettem arcom
- és arra gondoltam hogy részegen

hogy részegen vajon milyennek láthatsz
mikor a válladon alkoholízű csókokat váltunk
hogy törődsz-e azzal hogy ki vagyok titkon
hogy éberen éljük-e együtt az álmunk
- egymástól berúgni egy lassú nyári éjen

és a karjaidban tudtam hogy az aritmiám leszel
az örökké tartó rendellenességem
hagytam hogy az illatod velem lélegezzen
te közelebb hajoltál én semmit sem tettem
- csak játszottam tovább a kék sugarakkal a kézfejeden

Csendben maradó

szeretem a sötétséget
mert olyan fekete
mert olyan puha
mert olyan meleg mint egy ölelés
mint mikor becsukom a szemem a karjaidban
mint mikor alig érsz hozzám úgy csókolsz az éjszakában
mint mikor a kitágult pupilládba nézek
szeretem a sötétséget

mert olyan sötét mint ami bennem van
és ami benned sosem volt
szeretem mert te vagy olyan idegenül
ragyogóan világos
mert ide menekülhetek csak előled
mert innen láttalak meg először
mert olyan jó vagy amilyen sosem tudok majd lenni
mert a sötét elrejt mert itt
magam elől is elbújhatok mert csak magam elől akarok elbújni
úgy hogy te se találj meg
mert én már nem félek itt
mert ilyenkor élek
mert a sötétség elrejt mindent például
hogy kócos lett a hajam
hogy rendetlenség van a szobámban
hogy a szemem alatt karikák ülnek
hogy el akarok rejteni valamit (előled) -
hogy nem vagyok elég jó hozzád

hogy túlságosan szeretlek
hogy meg tudnálak fojtani ezzel
hogy néha csak a csókodra vágyom néha meg arra
hogy rám se nézz
hogy minden rendben minden rendben

csak belül van olyan menthetetlenül sötét

csak húzódj közelebb és ragyogd be kérlek
mert hátha egyszer kiragyogod belőlem a sötétet
és hátha egyszer én is világíthatok
hátha egyszer ketten lehetünk angyalok