mert ez a tél egy elég egysíkú görbe -
mint a slágerlistán, ugyanaz megy körbe-körbe:
úgy érzem magam, mint négytagú családnál
az ötödik fogkefe.
már azt sem tudják, kihez tartozik, talán
ezért nem dobta még ki senki se'.
hátha valakié vagyok, gondolom, aztán rögtön rád.
lennék a paplanod, ágyad vagy pizsamád,
mert az enyémben már több a
negatív kisugárzás, mint a használt zsepi.
ez az állapot még a légszomjamat is kizsebeli,
és tömjénfüst-szaga van a szobámnak.
kintről zaj jön, mintha hánynának,
aztán szájukra fagy egy vulgarizmus-(jég)virág.
a színdarab a tetőpontjára hág:
most mosolyintom el magam -
ez is csak a kedvedért, meg hogy ne menekülj.
hányadszor ígérem, nemsoká jól leszek, remekül,
ha az életembe kerül is.
egy tömény szeretet kéne, féldecis,
vagy egy egész doboz, hogy tüdőmbe rakódjon
és öregkoromra fájjon, sajogjon,
hogy szemedre vethessem, minek szerettél annyit.
(a legvégén majd felköhögök neked egy halomnyit.)
mert tudod, talán ez a tél is megfojt, betemet -
lehet, hogy rád fagytam, mindegy. a lényeg, hogy szorítsd a kezemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése