Újra

barackszínűbe fordult a késő délután

üres volt a ház, mi mégis a teraszon

ültünk, most borunk sem volt

azt játszottuk, hogy melyikünk veszi észre hamarabb

az égbolton éppen megjelenő repülőket.

számoltuk, figyeltük, ki lát meg többet,

érvényes-e az is, amelyik nem húz kondenzcsíkot,

csodálkoztunk, ha hirtelen bukkantak fel

északnyugatról jött szinte mind,

kicsik, messzik, hangosak, négycsíkúk,

és már pont én vezettem volna talán de akkor

akkor szerettem beléd újra, mikor

már hazamentél, épp kifordultál a sarkon

és én befelé indulva a levendulaszín égen

megláttam egy repülőt.

Visszafojtott

szegény, azt akarja, hogy úgy szeressem,

ahogy én elvárnám, hogy ő szeressen

engem. egyikünknek sem megy.

csak ülünk egymással szemben,

visszafojtott lélegzettel: most éppen jó.

csak ne rontsuk megint el.

Öt

azóta rajtam van a remegés.

öt órája nem írtál.

csutkáig szívom, így már

sokkal könnyebben kontrollálom a tagjaim.

öt szálam maradt. öt szál

lengéscsillapítóm.

Oppenheimer

Oppenheimer a sivatagban kószál,

szép, nem él semmi, csupa por, csupa láng,

nem mer felnézni, ha folytatja a munkát,

ilyen lehet majd az egész világ.

(forog a fejében, mit vétettem?

több plutónium kell – fel se kiált.)

Oppenheimer feleségére hajol,

szereti, de szerethet-e emberi lényt?

érinthet és csókolhat-e emberi testet,

ha százezer ilyet tép majd szerteszét?

(ereiben riadót fúj,

fejét veszti a vér.)

Oppenheimer Istenre gondol,

létezik-e, és ha létezik netán,

őt is azok a bolyongó protonok

építik fel, mint a készülő csodát?

(képes lesz-e pár atom majd

arra, hogy megbocsát?)

(Oppenheimer keresztnevét viseled.

nem vagyok bomba, de még lehetek robbanás,

lehetek a zuhanás évekig tartó sivítása,

hogy rémülten pislogjunk fölfelé: túléljük-e?

vagy maradunk, amik vagyunk: két fiatal,

aki sokkal többet iszik és veszekszik, mint kellene?)

  

Oppenheimer kifelé bámul,

a fegyvert fejéhez tartja, melyben

most oldódik szét a vajúdás utáni

zsibbadásban a bomba megfejtése.

nem lő. és a halál megszületett.

(bocsáss meg neki –

mit vétett?)