Újra

barackszínűbe fordult a késő délután

üres volt a ház, mi mégis a teraszon

ültünk, most borunk sem volt

azt játszottuk, hogy melyikünk veszi észre hamarabb

az égbolton éppen megjelenő repülőket.

számoltuk, figyeltük, ki lát meg többet,

érvényes-e az is, amelyik nem húz kondenzcsíkot,

csodálkoztunk, ha hirtelen bukkantak fel

északnyugatról jött szinte mind,

kicsik, messzik, hangosak, négycsíkúk,

és már pont én vezettem volna talán de akkor

akkor szerettem beléd újra, mikor

már hazamentél, épp kifordultál a sarkon

és én befelé indulva a levendulaszín égen

megláttam egy repülőt.