készülő bortól ragacsos kezem közé
fognám az arcod -
úgy csókolj, mintha minden azon múlna,
mintha nem lenne minden búcsú egyre nehezebb -
szeretlek, ahogyan csak egy várost szeretni lehet
ahogy sóvárogni az éjszakai fényekért
túlélni egy pizsamába ragadt illatért
szeretlek ahogy hideg sört a nyári napon
a percet, mikor a nyarat visszakapom
mint szőlő a napot nem félek
átvenni minden emléket
a fővárost és közös ágyat
bort pálinkát forró sátrat
az ürességet az otthonban
igaz otthont a karodban
készülő bortól ragacsos délutánt
mellkast feszítő szent hiányt
az enyémre találó ujjbegyeket
sok első csókot és Gellérthegyet -
úgy csókolj, mintha minden azon múlna
félek, nem tudom, mikor lesz nyár újra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése