XX. Fiatal Írók Tábora Várhosszúréten

Múlt héten, augusztus 8-12. között rendkívül nagy lehetőségben volt részem: ott lehettem a Szlovákiai Magyar Írók Társasága által szervezett táborban, amely a Pegazus pályázathoz kapcsolódik.

A pályázatról annyit kell tudni, hogy jeligés, a pályaművek beküldése előtt pedig egy mentor nyújt segítséget azok átdolgozásában, „feljavításában”, hogy a zsűri elé a lehető legszínvonalasabb művek kerüljenek, majd a leadás előtt ír egy pársoros értékelést, ajánlást a zsűri számára. Az én mentorom Z. Németh István volt, és már e-mailben is nagyon érdekes és tanulságos volt vele együtt dolgozni.

Indulás előtt - sosem láttam még a verseimet ennyi példányban :D

A tábor Várhosszúréten került megrendezésre egy családias panzióban, rögtön a domb tövében (már csak ezért is megérte volna a három és fél órás út), saját kis Krasznahorkára néző kilátóval, néha ott olvastuk fel egymásnak a szövegeinket. Amikor szerdán megérkeztem, a legtöbben már ott voltak, a tábor előtt ugyanis volt egy Text-túrának nevezett, kétnapos mentorprogram, így kicsit féltem, sikerülni fog-e beilleszkednem, de mindenki hihetetlenül kedves és befogadó volt. Összesen nyolcan voltunk mi, mentoráltak, két mentor – István és Hizsnyai Zoltán, a tábor védnökei közül Grendel Lajos, a tábort pedig Nagy Erika, a SZMÍT titkára vezette.

A szállásunk - Jozefína panzió

...és a kilátóból nézve. A háttérben Krasznahorka vára.

Az első nap az ismerkedésé volt, hivatalosan is megnyitottuk a tábort. Vacsora után a panzió kertjében lazultunk – el sem tudom mondani, mekkora élmény és megtiszteltetés egy asztalnál sörözni a szlovákiai magyar irodalom nagyjaival, hallgatni a sziporkázó szóvicceiket és  sztorijaikat!

Tábormegnyitó, bemutatkozás

Csütörtökön, reggeli után műhelymunkával kezdtük a napot, kis csoportokban, ki-ki a maga mentorával. Istvánnal hárman voltunk, Detti, a szobatársam, Kata, egy tehetséges prózaíró hölgy és jómagam. Saját szövegeinket olvassuk fel a műhelymunkákon, majd a mentor és a többiek javaslatainak segítségével feljavítjuk, megvitatjuk azokat, hogy a lehető legszínvonalasabbak legyenek – éppen ez a jó benne, hogy mindenki hozzászólhat, így végre más szemszögéből is „láthattam” a verseimet, s hogy mi az bennük, ami úgy sántít, hogy nekem fel sem tűnik.

Mentorunkkal - Z. Németh Istvánnal, Detti és én

Délután egy beszélgetést hallgathattunk meg a drámairodalomról. Soóky Gaál László, Hizsnyan Géza, Forgács Miklós és Varga Emese, a komáromi Jókai színház dramaturgja beszélgettek, utána pedig Soóky László egyik monodrámáját néztük meg Egy disznótor pontos leírása címmel, Lajos András színész előadásában. Vidékiként ismerősek voltak a darabban felbukkanó jellemek, szokások, falusi történetek, úgyhogy nekem különösen nagy élmény volt – Dunaszerdahelyen október 3-án játsszák majd, én nagyon szeretném ismét megnézni! J

Előadás a drámairodalomról

Egy disznótor pontos leírása

Pénteken is belevetettük magunkat a műhelymunkába, változatlanul baráti légkörben „veséztük ki” egymás írásait. (Jó volt látni, hogy a műhelymunkák, vagy csak vacsoraasztal melletti beszélgetések hatására mennyien megihletődtek – sorban születtek a jobbnál jobb ötletek, némelyikből a nap végére pedig kész vers vagy novella lett.) Sajnos a legtöbben a csatlakozások miatt ma hazamentek, így a hétvégére négyen maradtunk mi, táborozók.

Ebéd előtt Barak László (aki Én nem menni lakni külföld című kötetéért idén Madách-díjat kapott) és szerkesztője, Vida Gergely beszélgetését hallgattuk meg, sőt, a költő azzal is megtisztelt minket, hogy felolvasott nekünk verseiből. A kötet nagyon felkeltette az érdeklődésemet, biztosan beszerzem majd!

Barak László felolvas

A délutánt Plonicky Tamás előadásával kezdtük, aki a a szlovákiai magyar diákok olvasási tendenciáit vizsgálta. Mivel magam is irodalomtanári pályára készülök, különösen sokat adott nekem ez az előadás - így már van valamiféle elképzelésem, mire kell majd a klasszikusok mellett hangsúlyt fektetnem, ha majd „odajutok”, milyen kortárs művekkel próbálhatjuk majd megszerettetni a különböző korosztályú diákokkal az olvasást. (Az is nagyon tetszett, hogy az előadások a végére szinte mindig közvetlen, őszinte beszélgetésbe váltottak át, ahol mindenki véleménye teret kapott.)

Előadáson - Kata, Hizsnyai Zoltán, Detti, jómagam és Benji

Már-már el is felejtettük, mi az, amiért olyan kíváncsian jöttünk a táborba – elérkeztünk a Pegazus Alkotópályázat kiértékeléséig. A pályamunkák véleményezése is jeligésen folyt.  Először a védnöki különdíjak kerültek kiosztásra, értékelésüket is meghallgathattuk. Vers kategóriában Tőzsér Árpád Mellár Dávidnak ítélte a különdíjat, próza kategóriában Grendel Lajos pedig Plonicky Tamásnak. Ezután minden zsűritag – N. Tóth Anikó, Németh Zoltán és Mizser Attila – értékelését meghallgathattuk, általánosan a pályázati anyagokról, de Németh Zoltán minden jeligéhez írt egy rövidke megjegyzést, így mindannyian kaphattunk visszajelzést.

Díjkiosztón - balról Grendel Lajos, jobbról
Plonicky Tamás, mögöttünk pedig István

A díjazott írásokat Havasi Péter és Urbán Csongor olvasták fel.  Első díj egyik kategóriában sem került kiosztásra. Vers kategóriában a második helyezés Jung Istváné, a harmadik Mellár Dávidé lett, próza kategóriában második helyezést Plonicky Tamás, harmadikat pedig Tóth Lilith Viktória ért el. Én pedig mentori különdíjat kaptam Z. Németh Istvántól, aminek rettenetesen örültem! J

Havasi Péter...

...és Urbán Csongor felolvas

Mentori különdíj ☺

A jó társaságnak hála mindig „holnap” mentünk aludni. Szerettem a táborozókkal lenni, egymás szövegeit (fel)olvasni és megbeszélni a kilátóban, együtt írni valamit öt perc alatt három megadott szóra... Dettivel biztos, hogy sokszor találkozunk még Text-túrákon, táborban, Benjivel – ha szabad ilyen közhelyesen fogalmaznom – azt hiszem, életre szóló barátságot kötöttünk. Az írók, költők között ücsörögni pedig hatalmas élmény volt, egyre csak erősödött bennem az érzés: egyszer én is közéjük szeretnék tartozni.

Panoráma a kilátóból...

...és a panziónk napnyugta után

Szombatra frissítően lehűlt a levegő. Délelőtt Hizsnyai Zoltán mutatta be az Opus folyóirat online változatát - http://opus-folyoirat.sk/-, mesélt a különböző rovatokról, valamint arról, mit terveznek még ezen az online felületen megvalósítani. Érdemes figyelni a folyóiratot, az OPUSszum rovatban hetente jelennek meg friss tárcák, kisprózák.

Az Opus-online bemutatása

Később a betléri kastélyba látogattunk el (nekem már maga az autóút is élmény volt, hiszen sosem jártam még ezen a varázslatos, dimbes-dombos vidéken), aztán mi, hárman a táborozók közül Rozsnyó főterét barangoltuk be Hizsnyai Zoltán rendhagyó idegenvezetésével. Az utolsó estén még beszélgettünk egy jót, írásokat cseréltünk...

A betléri kastély könyvtára - itt biztosan nem utankoznék :D

Vasárnap utaztunk haza. Az már biztos, hogy az első – de semmiképpen sem utolsó – SZMIT-táborom örök élmény marad, remélem, az őszi Text-túrán is ott tudok majd lenni. J

Ennyi olvasnivalóval gazdagodtam.

A táborról a képeket Nagy Erika készítette. További képeket a SZMÍT facebook oldalán találhattok.

A SZMÍT bejegyzése a táborról, díjátadóról: http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1952